>

Pihenés, feltöltődés, felfedezés, beachlife sok napsütéssel, egy új kultúra, esetleg egy új ország megismerése. Ezeket soroltuk föl egymásnak Mojzes Dóri divattervező barátommal, amikor úgy döntöttünk, hogy a remekül sikerült nyári albán túránk után újra együtt indulunk neki, hogy kikapcsolódjunk a mindennapi rutinból és a télből. Igazi feltöltődős vakációt terveztünk, amiből végül egy fantasztikus lazulós, de igazi megismerős-felfedezős nagykörút lett. Én először jártam Thaiföldön, Dórinak ez volt a hatodik útja, így egymást kiegészítve, egymás világára nyitottan indultunk el Bangkokba, hogy aztán onnan északra-délre, sőt, egy másik országba Kambodzsába is kitekintve a rendelkezésünkre álló 16 nap alatt a lehető legtöbbet lássuk, tapasztaljuk de azért elnyúlósan, napközben belealvósan pihenjünk is. Rám nem jellemző módon alaposan előkészítve az utat azt hiszem végül a legtöbbet hoztuk ki belőle. Remélem, sikerül azoknak is újat mondani, akik rendszeresen visszatérnek Thaiföldre és azoknak is, akik még nem jártak ott. Sikerült megértenem azt is, hogy sokan az ismerőseim közül miért járnak vissza rendszeresen annak ellenére, hogy annyi sok szép hely van a világon, amit érdemes felfedezni vagy megismerni. 

Krabi félszigetéről induló túrán kötöttünk ki a Paradise Beach-en.

 

Thai ikerpár a Twin Pagodában

 

Az Észak Rózsájaként is emlegetett Chiang Mai a buddhista szerzetesek fontos találkozóhelye.

BANGKOK

Bangkok végtelen. Nem lehet elégszer visszatérni, hogy ne tudjon újat mutatni vagy megújulni. Ezt azoktól tudom, akik évek óta visszatérnek, de szerintem már csak egy street food túráért megéri elmerülni ebben a városban vagy sorra járni azokat a látnivalókat, amikre nekem például négy teljes nap sem volt elég.  Nekem a Chinatown lett az abszolút favorit a városban, ahol egymás mellett vannak a tradicionális régi világot vagy egy Wong Kar – Wai film hangulatát idéző helyek és az ultramenő hipszterklubok. Az egyik igazán cool rooftopbár a Wallflowers. 

A híres úszó piac Bangkok környékének egyik fő látványossága, délelőtt kilenc és tíz óra körül a legszebbek a fények a fotózáshoz és akkor van a legnagyobb nyüzsgés is. Számtalan túrát szerveznek ide, de tapasztalataim szerint érdemes a privát túrát választani, még ha többe is kerül így elkerülhető az, amibe én belefutottam egy kiscsoportosban, hogy a piac meglátogatása előtt, éppen amikor a legszebbek a fények egy kókusztermék workshop és termékbemutató is benne volt a programban. Nekem nem hiányzott.

 

Szerintem motorral, tuk tukkal és hajóval érdemes felfedezni a várost, a legjobb, ha a hatvan bathos jeggyel ott szállunk le a hajóról, ahol éppen meg akarunk nézni valamit, a Királyi Palotától a Virágpiacig mindenhol van megálló, nekem a Wat Arun vagyis a Hajnal Temploma volt a legnagyobb hatású építészeti remek. Ezen a képen egy apró részlet látható belőle mögöttem.

Ezt a virágfüzért egy autentikus piacon vettem és Buddhának ajánlottam, vigyázott is ránk végig az egész út alatt.

Wat Pho, a Fekvő Buddha Temploma, egy fél napot töltöttem ott és körülötte békében és nyugalomban.

Dórival a Chinatownban lőttünk egy olyan Airbnb-t, ami tulajdonképpen egy délamerikai bár fölött fekvő teraszos duplex lakás,  Imádtuk.

 

CHIANG MAI

A Bangkoktól 700 kilométerre északra, tehát pont egy órányi repülőútra található Chiang Mai lett a kedvencem, egyszerre cool és autentikus, intenzív spirituális élményt és különböző törzsek felfedezésének lehetőségét egyszerre ígéri, úgyhogy azt már most egészen biztosan tudom, hogy a következő Thaiföld túrámon itt kezdek és addig nem nyugszom, amíg mind a hét Thaiföldön élő törzs tagjait meg nem ismerem és le nem fotózom. Ha viszont valaki hozzám hasonlóan először jár itt, akkor három olyan történetben érdemes részt venni, ami életre szóló élményt nyújt. Szerintem. Az első egy etikus elefánttúrán való részvétel. A világ és az idegenforgalom is olyan gyorsan változik, hogy egy -két év alatt ciki lett a riding és szerethető lett a no riding. Az etikus elefánttúrán senki nem üli meg az állatot, etetés, simogatás, fürdetés a program, csupa olyan dolog, amiben a mentett elefántok is jól érzik magukat. Elefántra ülni ciki, a ‘no riding’ programoknak pedig egyre több résztvevője van, mivel a befizetett összeggel a mentett elefántokat támogatják. Úgy segítesz, hogy közben te is, az elefánt is jól érzi magát, arról nem is beszélve hogy megetetni majd megfürdetni egy boldog elefántot életre szóló élmény. Tanúsíthatom és mindenkinek ajánlom. Én az Elephant Jungle Sanctuary Chiang Mai túráján voltam, jó érzés, hogy a befizetett összeget a mentett állatokra fordítják. Elefánttúra után templomtúrát és a környékbeli falvakban élő törzsek javaslok, sőt, ha igazán autentikus élményre vágyunk, a karen nép tagjainál a thai király által kezdeményezett ‘homestay’ programban lakhatunk náluk és ezáltal segíthetjük a helyi közösségeket. Ha nem szeretnénk náluk megszállni, akkor vehetünk tőlük saját termesztésű és készítésű kávét, igazi fair trade és nagyon finom, ráadásul porceláncsészében kapod, nincs műanyag hulladék. 

 

Mögöttem Dirty Boy, az elefánt, mellettem Jeremy, aki New Orleans-ból érkezett Thaiföldre, alig hittem el, hogy 29 testvére van, különböző anyáktól, Jeremy állítása szerint azért, mert édesapja New Orleans legellenállhatatlanabb férfija.

 

Az egyik hegyi piacon találkoztam ezzel a félig thai, félig tibeti cukkinikertész asszonnyal, akivel szavak nélkül is értettük egymást.

Ilyen az, amikor az ember nemcsak belesétál, hanem bele is ül egy nyolcvanas évekből ismerős wallpaper-be.

A királyi botanikus kert

Ennek a karen asszonynak pénzt akartam adni azért, mert olyan sokáig kedves mosollyal tűrte, hogy portréfotókat készítek róla, de nem fogadta el, ekkor átnyújtottam két almát a gyereknek, mindketten mosolyogva köszönték meg.

Kávét legszívesebben a készítőjétől vásárolok, sokkal jobban esik, ha tudom, annak fizetek, aki dolgozott vele

 

KAMBODZSA

Az Angkor Wat temploma miatt ugrottunk át a szomszédos országba, de szívesen maradtunk volna még sokkal tovább. Ha csak pár napja van az embernek, az Angkor mellett érdemes még megnézni az úszó falut is, vagy csak elveszni a központi piacon. Biztosan visszajövök még Kambodzsába is.

 “Milyen céllal érkeztél?” Hogy lássam a híres Angkor Wat templomot. “De azt ugye nem gondoltad hogy életed eddigi legnagyobb kókuszdióját kapod egy dollárért?” Kambodzsa elsőre csupa derű, megrázó történelme ellenére is.

A Condé Nast Traveller online verziójában olvastam, hogy akkora az érdeklődés és annyi a látogató, hogy az Angkor legfontosabb pontjaira érdemes 11 és kettő között érkezni, mert akkor szinte mindenkit ebédelni visznek. A legfontosabb részt időzítettük erre az időpontra és tényleg úgy volt, azért is készülhetett el ez a kép, ahol senki nincs, most már ti is tudjátok, mert a PetersPlanet is megírta.

Kambodzsában a hivatalos fizetőeszköz az amerikai dollár, érdekes összefüggésnek könyveltem el, hogy az Angkor 37 évig készült és 37 dollár a belépő is. Könnyű lesz megjegyeznetek az egyikről a másikat.

 

Ilyen, amikor egy edgy hazai divattervező elhelyezkedik Kambodzsában az úszó falu felé tartó motoros csónakban

MELYIK LETT A KEDVENC SZIGETED?

Egyértelműen Koh Kood, bár amikor az egyik budapesti ismerősöm megtudta, hogy ott vagyok, azt kérte, hogy ne írjak erről a helyről, mert attól jó, hogy felfedezetlen, de megnyugtattam, hogy a PetersPlanetet csak jó fejek olvassák. Egyébként az On the spot is kommentelt a Koh Kood Instagram megjelenésre. Nekik is ez a kedvenc szigetük.

MIVEL REPÜLTÉL BUDAPESTRŐL ÉS MIVEL UTAZTÁL ORSZÁGON BELÜL?

Az orosz Aeroflot volt a legjobb árban és időben, ezért Moszkván keresztül mentünk, bár visszafelé a három óra késés nem esett jól. Az országon belül helyi légitársaságokkal, egyik új kedvencem lett a ‘Be unique, fly boutique’ szlogennel bíró magát boutique légitársaságként meghatározó Bangkok Air.

MÉG NEM VOLTAM THAIFÖLDÖN, DE AZT HALLOTTAM TÚL SOK A TURISTA, EZ IGAZ?

Thaiföld biztonságos, olcsó és gyönyörű, éppen ezért évtizedek óta sokan elindulnak oda a téli időszakban. Mi a Dórival azt tapasztaltuk, hogy az ismeretségi körünk nagy része Bangkokban vagy Thaiföldön telel, szinte több esti meghívást kaptunk ismerősöktől az Instasztorijaink után mint itthon. Ettől függetlenül, mi tudatosan kerültük el Phuketet, mert ismerőseink szerint ott már nem azt találjuk, amit mi keresünk. Mi viszont azt találtuk, amit szeretünk. Krabi szigetén például egy olyan resortot, az Ananát, amihez privát beach is tartozik. Mutatom milyen.

Ez már a Siam Kempinski medencéje Bangkokban, ahol úszó paplanon készültünk a későbbi sziget túrára.

LEGNAGYOBB ÉLMÉNY?

Egy kacarászó (komolyan) bébielefánt megetetése és megsimogatása. A későbbi közös fürdésnél is nagyon jól éreztük magunkat együtt.

 

FELFEDEZTÉL VALAMI ÚJAT?

Mivel még soha nem voltam Thaiföldön, ezért nekem minden új volt, de olyan szálláshellyel, amiben minden műanyagmentes és környezettudatos volt még nem találkoztam. az ANANA Resort Krabi félszigetén szerintem példaértékű vállalkozás, hiszen úgy profitorientált, hogy kíméli a környezetet és a fenntartható fejlődést választja. Nem tudom, hogy árban van – e különbség a visszaváltható üveges és műanyag palackos ásványvíz között, de ide például nem engednek be műanyagot és az is a cél, hogy a reggelihez és az ételekhez való hozzávaló megterem a kertben és nem kell messzi földről szállítani. Egy magyar srác, Cooper a beceneve hamarosan speciality éttermet is nyit benne, szintén a fenntarthatóság szem előtt tartásával. Remélem, sokan követik a példájukat a szállodaiparban.

MI ÍZLETT A LEGJOBBAN?

A street food Bangkokban bárhol is jutottam hozzá, de volt egy majdnem színházi élményünk a Dórival, a Siam Kempinski Michelin csillagos éttermében, ahol 100 euróért nyolcfogásos menüsort lehet végigenni. Fagylaltra fagyasztott Tom Yum levestől az úszó lótuszvirágban tálalt tonhaltatárig volt mindenféle élményétel. Ezen túl egy másfél dolláros egytálétel Kambodzsában szintén nagyon emlékezetes maradt és seafood, bárhol, bármikor is ettük, mindig hibátlan volt.

A Sra Bua by Kiin Kiin a Siam Kempinski Michelin csillagos étterme, ami egy dán srác nevéhez kötődik, aki hátizsákkal indult Thaiföldre valamikor.

Street sea food, a kedvencem

A rózsaalmáról még sosem hallottam korábban, a piacon meg is kóstolhattam.

Másfél dolláros egytálétel Kambodzsában.

VISSZAMENNÉL?

Persze!