A gyarmati időkben kakaót, banánt és ananászt szállító a kikötőkből az ország belseje felé hasító vasút helyén indult újra az országot és annak változatosságát bemutatni kívánó vonattúra. A Tren Crucero pár nap alatt egy döcögő villamos sebességével szeli ketté az országot, hogy a trópusi kikötőből az Andok magasságáig egészen a működő vulkánok közé jusson és közben érzékenyen elmesélje, hogy mire is lehet büszke Ecuador valójában.
A gyarmati időkből származó vonat körülbelül 450 km hosszúságban szeli át az országot. Ananász, kakaó és kókuszültetvények után több mint 3000 méteres magasságban működő és még pihenő vulkánok között visz az út.
Minden praktikus információ a országot átszelő vonatútról: http://trenecuador.com/en/cruise-train/
Szerintem ő a világ legbüszkébb mozdonyvezetője
A környezettudatos és felelősségteljes út a helyiek történetével ajándékoz meg. Például a világ utolsó jégcsákányosát is megismerhetjük az út során. Róla még itthon láttam egy megrázó dokumentumfilmet, kitartásról, munkáról, és pozitív gondolatokról beszélt az a férfi, aki hetven fölött is minden nap felmegy a jégsapka csúcsára, hogy onnan csákányával jeget daraboljon és azt eladja a városban. A világon utolsóként teszi ezt, hiszen érthető okokból egyszerűbb és komfortosabb lefagyasztani a vizet, mint minden nap frissen bányászni a ritka levegőn, viszont miután kiderült, hogy abból a jégből milyen ásványokban gazdag és tiszta víz fakad, a legmenőbb fagylaltot már csak abból gyártják, így jégbányászunknak újra van munkája, de az ő története sokkal inkább szól alázatról és a természettel kötött szövetségről mint üzletről vagy a világ változásának köszönhetően kihalófélben lévő szakmákról.
A világ utolsó jégvágója és a Tren Crucero egyik alkalmazottja
A Tren Crucero egyik állomásán találkoztam azzal az asszonnyal is, aki a gyógyfüvekről mesélt illetve arról, hogy minden, amire egy háztartásban szükség lehet, ebbe beletartozik az elvágott ujj bekötözésére szolgáló fertőtlenítő anyagtól kezdve a szinte elviselhetetlen hideg elleni tüzelőanyagot megtalálható a természetben. Mint ahogyan az étel is és az italok is. És minden, ami az “elegáns” ruhához kell. (Ő fogalmazott így, hogy elegáns).
Műanyagba fulladó világunkban az ő tudása lassan felbecsülhetetlen értékű lesz. Mint ahogyan pozitív kisugárzása és életkedve is. Mint megtudtam, pár hónapja halt meg a fia alig harmincévesen, de mégis derűs és az élet minden percének úgy örül, aminek mi Európában már talán nem tudunk annyira, pedig látszatra sokkal több mindenünk van.
Ebben a gyarmati időkből származó villában egy rózsatermesztő család él, sokadik generáció óta foglalkoznak a világ leghosszabb szárú rózsáinak termesztésével, munkát adva ezzel a környékbeli asszonyoknak
Egy teljesen műanyagmentes és környezettudatos állomás
A Tren Crucero következő állomásán egy női szociális otthon lakói készítik az ebédet, minden falat szeretettel és odaadással készül. Jóleső érzés úgy falatozni, hogy az ember tudja, segített a szakácsnőn és a családján, mint ahogyan azt is megteheti, hogy a harmadik világbéli körülmények között élő egykor kifosztott indián családoktól vásárol egy puha lámasapkát vagy alpakkasálat. Egy darab tíz dollár, ebből öt annak a szegény lánynak megy, aki az árcédulára kacskaringós betűkkel ráírja a nevét és azt, hogy az ő életét segíti az öt dollár. Nem turistacsapda, valódi figyelemmel és érzékenyen kiválasztott állomás.
Dél – Amerikában az ördög egy pozitív, éli szerető és szerethető figura
A vonatúton népszokásokkal ismerkedünk, és még ha nyomornegyedeken haladunk is át, mert ilyen is van, senki nem irigykedik az elsuhanó luxusvonat láttán, nem is dobálja meg frusztráltan kövekkel. (Mert nekem még az is eszembe jutott, hogy ez megtörténhet a gyönyörű gyarmati mozdonnyal). Mosolyog csak. Meg is kérdeztem az egyik helyi srácot, hogy ez vajon miért van. Azt mondta a latin mama azt tanítja, hogy “mindig, mindenkire mosolyogni kell, és szépen köszönni. Mert az élet szép, akkor is, ha az ember nem oda születik, ahová szeretne. Mert az, hogy hogyan érzi magát, az csak rajta múlik.” Ezt a gondolatot haza is hoztam Ecuadorból, meg vettem még egy lámasapkát anyukámnak meg egy alpakkasálat ha majd hűvösre fordul az idő.
