>

Néhány napja érkeztem meg Dél-Anatóliából, de még mindig éltet az a különleges energia, amit a korábban ismeretlen vidék felfedezésének és az ott élő embereknek köszönhetek. Korábbi törökországi útjaimról és a török irodalomból már ismertem valamennyire az országot, a Nobel -díjas Orhan Pamuk nagy kedvencem, Elif Shafak könyvei közül pedig az idén olvastam kettőt is. Nagyon megörültem, amikor kiderült, Shafak a Szerelem negyven szabálya című könyvének misztikus helyszíneinek közelébe, Anatóliába utazom felfedező nagykörútra. Törökországban, a  szírai határ közelében megismert történetek, találkozások, mondatok és érzetek biztosan megjelennek majd valamelyik későbbi könyvemben. Törökök, kurdok, arabok, szíriaiak élnek itt, Törökország kevéssé felfedezett keleti részén. Budapestről először Isztambulba, Isztambulból pedig a mintegy másfél órányi repülőútra található Kayseri városába érkeztem, innen indult a túra. A nyolc napos, hét éjszakás török körúton Gaziantep, Sanliurfa, Mardin és Diyarbakir városait, a Nemrut hegy örökségét és Cappadociát ismertem meg. „Vannak utazások, amelyeknek a jelentőségét már akkor a bőrén érzi az ember, amikor kilép az otthona ajtaján.” Ez a mondat az első regényemből, a Dharmából származik és azért jutott eszembe már itthon, miközben a Dél-Anatóliában készült képeket nézegettem, mert vannak olyanok is, amelyeknek a jelentőségét akkor érzi meg az ember, amikor már hazajött. Távoli, felfedezetlen, eddig ismeretlen tájakon mélyebben hat a felismerés: hogyan él és ehhez képest hogyan élhetne az ember, hogy igazán örömteli (vagy fenntartható, vagy kiegyensúlyozott vagy szabad) legyen az élete.

A Tigris folyó közelében, Batman tartományban, Hasankeyf városában, egy kurd kávézóban készült ez a kép. Az ősi város víz alatt, a lakosságát két kilométerrel arrébb költöztették. A Tigris folyó melletti barlanglakásokat hajótúrával lehet megnézni, 4000 év vissza az időben.

Gaziantep bazárjában lehet ezeket a teának forrázandó rózsabimbókat kapni, minden magától értetődően csomagolásmentes, évszázadok óta.

Hangulata és gazdag öröksége miatt Mardin városa lett az egyik kedvencem. Kurdokkal, kézművesekkel és ősi templomokkal és (még) nagyon kevés utazóval találkoztam itt.

Kardamomos kávé egy Irakból Törökországba vándorolt nomád törzs házának udvarán, az Asireti nemzetség vendégeként. Harran és környéke Mezopotámia és a Biblia történeteiben is megjelenik. 

Szeretem azokat a pillanatokat, amikor fordul a világ egy utazás (vagy egy könyv vagy egy színházi előadás vagy egy tartalmas beszélgetés) után. Sok ilyen pillanat jött az elmúlt napokban Anatóliában. Amikor az ember benéz egy sárkunyhó nappalijába vagy amikor belenéz egy elégedett, mosolygó ember szemébe akkor elgondolkodik, hogy mi is kell valójában a teljes, jó minőségű élethez? Aztán azon, hogy mit tud hazahozni abból a világból, ahol megfordult abba a világba, ahol a mindennapjait éli? És azon is, hogy mit tud adni abból a világból, ahonnan ő érkezett? A folyamatos adok-kapok egyik lényege a nyitottság és annak a felismerése, hogy mindannyian ugyanazt keressük, bárhová is szülessünk. Az, hogy hogyan éljük meg a veszteségeinket és az örömeinket, már rajtunk áll. Törökországban, Dél-Anatólia utcáin őszinte, lélekkel teli emberekkel találkoztam. Hihetetlen, hogy mennyire felfrissíti az utazót az az őszinteség, ahogyan a körülöttük lévő világot szemlélik. Ha azt kérdezem magamtól, mi az az élmény a törökországi utazásból, amire a legszívesebben gondolok vissza, akkor először azok a mosolyok jutnak eszembe, ahogyan Dél-Anatóliában a helyiek búcsúztak el tőlem akár egy rövidebb beszélgetés, akár egy egészestés vendéglátás után. Legtöbbször két kézzel integetve, meghatódva és könnybe lábadt, hálával telt szemmel búcsúztak el. Volt, aki arra hivatkozott, hogy testvérnép vagyunk, volt, aki az imaláncát morzsolgatta csak, amiről az jutott eszembe, amit perzsa barátaim mondtak nekem Iránban, a regényemben is szerepel ez a mondat, miszerint a muszlim hit szerint a vendég az Isten jóbarátja.

Ez a testvérpár 1966 óta főzi a teát abban a körülbelül öt négyzetméteres kis teakonyhában, ahonnan kihívtam őket erre a fotóra Anatóliában, Kayseri városában. Nem gondoltak arra, hogy bővítsék az üzletet? “Egy csésze teában benne lehet az egész világ.” Jól esik látni és tapasztalni, hogy a külső elvárások helyett egy olyan belső mérce mentén élnek itt az emberek, ami nem a folyamatos megfelelésről, hanem sokkal inkább a megelégedésről szól. Talán ez a legfontosabb üzenete ennek a még sok szempontból érintetlen vidéknek.

Mennyire más úgy szemlélni a világot, hogy naponta ötször hálát adsz azért, amid van? Jutott eszembe Diyarbakirban és Şanlıurfa városában. Utóbbi Ábrahám szülőhelye, a muszlimok egyik fontos zarándokvárosa. Szédítő belegondolni, hogy ennek a városnak a története időszámításunk előtt 8000 évvel kezdődik. Şanlıurfa a Tigris és Eufrátesz folyók medencéjének is fontos városa, a mezpotámiai kultúra bölcsője. Az itteni találkozásoknak óriási jelentősége van, hiszen Ábrahám a Koránban és a Biblia Ószövetségi történeteiben is szerepel. 

A köveinek színe miatt „sáfránymonostorként” is emlgetett Deyrul Zafaran Monostor valamikor a zoorasztriánusok fontos temploma volt, ma szír keresztény ortodox monostor.  sok kincs mellett azt a nyomdagépet is őrzik, amelyen Atatürk rendelkezése nyomán az első latin betűs török ábécét nyomtatták, a Deyrul Zafaran a könyvnyomtatásról is híres, az első könyv 1888-ban készült, Viktória brit királynő kapta ajándékba. 

A mecset „a meghajlás és a leborulás helye”, Diyanbakirban, a karavánszerájok városában, az Ulu – mecsetben készült ez a fotó az egykori Selyemút fontos állomásán. 

Mardin városában található a Saint Hirmiz Chaldean Church. Krisztus után 397-ben épült. Gyönyörű volt az a pillanat, amikor azt láttam, hogy muszlimok gyújtanak gyertyát Máriának. Máriát tisztelet övezi a muszlim közösségekben is, a Koránban is szerepel, akárcsak Jézus Krisztus, igaz ő prófétaként. 

Zarándokok, ha találkoznak. Ez a kurd férfi ugyanúgy először járt Ábrahám szülőhelyén, mint én. A fotó Sanliurfában, a próféták városában, a Kegyelmes Isten Barátja nevű mecset előtt készült. 

Ezek a kurd asszonyok étellel, teával és szeretettel fogadtak, pedig nem vendégségbe mentem, hanem az utcáról, ismeretlenül lestem be a nyitott konyhába, amikor megéreztem a frissen sült finomságok illatát.

Kurd utcai kávéárus Mardin városában. Ez a kávé nem zaccos, tűzforró és annak a néhány cseppnek, amit öt török líráért (körülbelül száz forint) egy aprócska papírpohárba töltve kapunk ebből a gyönyörű edényből sokkal nagyobb ereje van, mint egy milánói doppio-nak.

Török pizzaként is ismert ez az egyszerű hússal szórt lepény, ami az egyik emléketes ebédem volt, friss saláta és ayran (a kaukázusi kefirhez hasonló frissítő ital) minden étkezéshez jár Törökországban.

Törökországon belül Dél-Anatólia igazi baklava paradicsom, családi vállalkozások tucatjai csábítják vásárlásra az édesség kedvelőit, bátran térjünk be abba, amelyik egy városi séta során a legszimpatikusabbnak találunk, nem fogunk csalódni.

Igen, a híres zsebemben alma mondat is elhangzott, ami ugyanúgy hangzik és ugyanazt jelenti magyarul, mint törökül, ha nem bontjuk darabokra.

Bár baklavának látszik, és a baklava szalonokban is kínálják, de ennek a Közel_keleten népszerű édességnek a neve kadaif, nem futott be akkora nemzetközi karriert mint a baklava, pedig legalább olyan finom. Diyarbakirban a pisztáciásat kóstoltam, ott készült ez a kép is egy családi vállalkozásként üzemelő kis üzletben @sitkiustadiyarbakir

A szír kávé mellé kaptam ezt a Dunakavicshoz hasonló kísérőédességet Mardin városában.

Ha Mardin városában jártok valaha, szeretettel ajánlom a Galatist Kafe-t, kiváló kávé és panoráma mellett remek zene szólt, amikor ott jártam. Ha kíváncsiak vagytok a kortárs kurd popzenére, Serhado-t, a kurd rappert keressétek a You Tube-on. 

Cappadocia, a híres Teve – szikla.

Egy szép-szomorú-szerelmes kurd dalt furulyázott nekünk ez a kisfiú, a mézzel-tejjel forralt kávéval az egyik emlékezetes élmény maradt ez a találkozás a Tigris folyó közelében.

Miután kipróbáltam, megértettem, hogy miért szerepel a fél világ bakancslistáján a Cappadocia ballontúra. Naponta 150 ballon emelkedik fel napfelkeltekor, a ballonok körülbelül egy órán keresztül vannak a magasban, de olyan gyorsan telik az idő, hogy pár percnek tűnik mindössze. Az élményért 275 eurot fizettem, a ballon túra előtt reggelit kap a vendég, a végén pedig pezsgőt. Páratlan, feledhetetlen élmény. Számtalan lehetőség közül lehet választani, én a @guvercinballoons élményét próbáltam ki, jó hangulatú túrát, profi kapitányt kaptunk.  A végén negyven euróért (a 275 euros csomagban ez nincsen benne) képeket és a magasban készült videót is meg lehet vásárolni. Mutatok majd belőle egy Cappadociáról szóló összeállításban. 

A Dél-Anatóliát bemutató sajtóútat a hazai média képviselői részére a Turkish Airlines és a Mettravel szervezte.