Kuba last minute
Portrék és történetek a karibi szigetországból
Waiting for Obama, vagyis Obamára várva, ezt a címet adtam annak a pop up fotókiállításnak, amely az új utazóblogom, a PetersPlanet.travel indulása apropóján látható egy napig Budapesten, a Brody Studiosban. A kiállításon látható portrék mindegyike azon a héten készült, amikor Kuba izgatottan és feszülten várta a történelmi pillanatot, 88 év után először lép hivatalban lévő amerikai elnök Kuba földjére.
A fotókon szereplő kubaiakkal történő beszélgetések akkor fordultak át kérdezősködéssé, amikor kiderült, Magyarországról érkeztem. Mindenkit az érdekelt a legapróbb részetekig, hogy pontosan mi történt a rendszerváltásnál nálunk, hogyan folytatódott az élet az után, hogy beköszöntött a változás.
A portrék Havanna egykor elegáns sétányán, a Paseo del Prado-n, a híres dohánytermő vidéken, a Viñales völgyében, a francia koloniál stílusú Cienfuegosban és a több száz év alatt a gyarmati építészeti remekeiből semmit nem veszített Trinidadban készültek. Az amerikai elnök érkezése utáni pár héttel Karl Lagerfeld és a Chanel Havannában, a Peseo del Prado-n tartott divatbemutatót, amelyre a világ minden valamire való divatlapját és véleményvezérét meghívták.
Ezzel a családdal Trinidadban találkoztam, egyszerűen besétáltam hozzájuk vacsora-időben. „Csak egészség legyen, nekünk az a legfontosabb. A jókedvünk töretlen, sokat imádkozunk, szeret is minket az Isten.”
Juliával a Viñales völgyében ismerkedtem meg. „Szerintem itt vidéken, egy ilyen kicsi faluban mindenki megmarad olyannak, amilyen, a változások a városokban kezdődnek.”
Ő a kertész fia. „Apámmal vasárnap is dolgozunk, ha van tennivaló. Tőle tanulom a szakmát is, szerintem ez az egyik legszebb a világon.”
„Tudtad hogy a Viñales völgyét 1952-ben a New York Times a világ legszebb látképének választotta?” Kérdezte ez a férfi, miközben meghívott a házába. „Én semmi mást nem láttam még a világból, de azt garantálhatom, hogy ez tényleg gyönyörű, és én minden nap láthatom.”
Ezt a kislányt az édesanyja és a nagynénje közösen fésülte, amikor megbeszéltük, hogy portré készül, ők ketten nevetve kiugrottak a képből, mondván, hogy „csak a szépet vidd haza Kubából”.
Azt hittem, hogy egy esküvőbe botlottam Cienfuegosban, de ez a hölgy, megnyugtatott, hogy ez csak a minden héten megtartott, szokásos vasárnapi ismerkedős est. „Nem olyan híres, mint a Buena Vista Social Club, de ez is egy Social Club, minden héten megtartjuk, felvesszük a legszebb ruhákat és örülünk, hogy együtt lehetünk.”
Egy egymással éppen megismerkedett és lelkesen táncoló párt követtem a kamerámmal, de ez a férfi rendre beállt a kamera elé, eleinte bosszantott, de aztán úgy éreztem magam mint a népmesében, ez a férfi mutatni is akarja magát, meg nem is. Szerintem ettől lett érdekes ez a kép a háttérben önfeledten táncoló párral.
Ez a fantasztikus mosolyú asszony mentolos cukorkát árult az utcán. „Valamiből meg kell élni drágám, ezért csinálom, de akkor is mosolygok, ha nem adtam el egyet sem. Mindig van minek örülni, most éppen annak örülök, hogy lefényképezel.”
Tőle béreltem egy padlásszobát Trinidadban, az elromlott lefolyót jött föl megjavítani, amikor megláttam ebben a pisztácia keretben és felkiáltottam, hogy meg ne mozduljon. „Ha azt kéred, akkor egy darabig nem mozdulok. Tudod, történjék bármi, én úgy élek már egy ideje, hogy csak azt csinálom, amihez kedvem van. Kár, hogy nem kezdtem el hamarabb.”
„Egy vénasszonyt akarsz fotózni? Na akkor megmutatom, hogy milyen szabadnak érzem magam!”
„De jó, hogy végre lesz egy közös képünk, de ugye el is küldöd majd, ha leírom a címem? Kettőt is küldj, hogy mindkettőnknek legyen, hátha még meg is érkezik.”
„Nekem nincs mindig okom az örömre, de tudom, hogy jó helyre születtem.”