>

Te milyennek képzeled Argentínát? És milyennek Buenos Airest? Egy távolba szakadt Európának? Egy kicsit decensebb világvárosnak Dél-Amerikában? Olyannak, mint ahogyan Alan Parker Evitájában láttad, és jól tudod, hogy a legtöbb utcajelenetet Budapesten vették fel? Nos, Buenos Aires építészete gyönyörű, az emberek kedvesek, de ha valaki Dél-Amerikát keresi Buenos Airesben, az csalódni fog, mert abból szinte semmit nem találni. Európából, Budapestből, Párizsból és Madridból annál többet. Sok-sok bevándorló történetet meséltettem el az egykor Olaszországból a háború vagy a kilátástalan gazdasági helyzet elől menekülők harmadik generációs leszármazottaival. Arról hallani is érdekes élmény, hogy nemcsak a saját náci múltjuk, hanem a zsidóüldözések elől menekülők közül is sokan Argentínában kötöttek ki. Az egyik Airbnb-ben, Buenos Aires Palermo negyedében egy olyan orosz asszonynál laktam egy pár napot, akinek a szülei Moszkvából és a kommunizmus elől menekültek el, de ő már csak spanyolul beszél és orosz irodalmat sem olvas. Kicsit több, mint egy hónapot töltöttem Argentínában, ahonnan nemrég érkeztem haza Budapestre. Forró nyárból a hideg télbe.

Utcai tangó Buneos Airesben, a Plaza Dorrego-n

 

Irodalmi zarándoklat és fotótúra lett volna a cél, olyan nagy írók, mint Julio Cortazar egykori alkotóhelyeit például keresés nélkül megtaláltam, de Latin Amerika lelke fotóprojektem alanyaiért már a vidéki Argentínába kellett mennem. Buenos Aires elfojtott szenvedélyekben és alkotóműhelynek is beillő történelmi kávéházakban a leggazdagabb. De mindent sorban és részletesen apróra elmesélek. Ez az első nagyobb beszámolóm, egy sorozat első része.

A 15 éve nyílt EVITA múzeum kötelező és élményt adó múzeum

Ferenc pápa és Szűz Máriák egy autentikus pizzériában, ki találja meg az integető kínai macskát a képen?

Autentikus hússütő étterem Buenos Airesben

Eva Peron és Madonna közös képét a híres San Telmo-i bolhapiacon fotóztam

Modern Evita megközelítés mint artwork egy nagyon menő olasz étteremben

A bolhapiacon árusított tárgyak többsége abból az időből származik, amikor Buenos Aires a világ negyedik leggazdagabb városa volt. A bolhapiacon a Coffee Town-ban ittam egy szuper erős és jó kávét San Telmó-ban.

 

A Buneos Aires-i Hippodromo, a lovaspólót Argentínának találták ki. 

Az eredeti elképzelésem tehát az volt, hogy ott, Argentínában folytatom a Latin- Amerika lelke című, jelenleg a Hadikban látható kiállításom anyagának bővítését, tervben volt még egy kis Uruguay kitekintés és néhány kint élő ismerősöm meglátogatása. Régóta és mérhetetlenül vágytam Argentínába és Buenos Airesbe, és mint minden utam, végül ez az út és a kint töltött egy hónap is azt bizonyította be nekem, hogy teljesen mindegy, hogy az ember mit tervez, úgyis azzal kell kezdenie valamit, ami éppen történik vele. Például arra sem számítottam, hogy abban a negyedben, a La Bocában, ahol “feltalálták” a tangót az olasz bevándorlók, az egyik kedvenc képzőművészem installációjába botlok, természetesen azonnal felkapaszkodtam rá, Forever Bycicles, ebben hiszek én is, és nemcsak azért, mert környezetbarát közlekedési eszköz.

Az állítólag veszélyes La Boca negyed felfedezése volt az egyik legnagyobb élményem Buenos Airesben, Ai WeiWei-nek nagyon megörültem, de mutatok egy pár La Bocára jellemzőbb, karakteresebb képet is. 

La Bocában találták föl a tangót, a negyed ma állítólag az egykori New York-i Harlem és Bronx szegénynegyedeinek feleltethető meg, egykor a nyomor elől menekülő olasz bevándorlók negyede volt, akik a szegénységet és az elhagyott Európa iránt érzett fájó hiányt egyszerűen és gyorsan a rendelkezésükre élló színes festékekkel kívánták kompenzálni. Ezt éreztem a legautentikusabb, legeredetibb környéknek a híres történelmi és csodaszép San Telmo városrésze mellett

Kedvenc képeim San Telmó-ból

Az olyannyira szeretett spontán, jelenben létezős, tervezetlen flow élmény utazás akkor indult el, amikor váratlanul megismerkedtem a Kaposvárom cserediákként tanuló, 19 éves Agus Vasvárival, majd másnap az édesapjával, Federico Vasvárival Salta városának repterén. De ne szaladjunk annyira előre a sokrészes és nagyon tanulságos történetben. Szokás szerint egy kézipoggyásszal és vonat – busz kombinációval indultam el a reptérre. Volt még nálam egy vászonszatyor, egy újrahasznosított műanyagból készített kulacs (aminek a kupakja valójában egy lecsavarható pezsgőspohár, just in case), egy kamera, a farzsebemben pedig névjegyek és egy bankkártya. Egyheti cuccot vittem magammal, mert mosást is terveztem. Fémedénykébe csomagolt samponként és mosószerként is működő kis korongot választottam a praktikussága, illata és a totális műanyagmentessége miatt

Ez még nem Buenos Aires, hanem a Nyugati Pályaudvar Pesten

A KLM gép, amivel elindultam Budapestről Amszterdamba

A megérkezés pillanata, a Botanikus Kert Buenos Airesben a Plaza Italia mellett, az első, amit Buneos Airesben megnéztem, napközben szabadon látogatható

Egyáltalán nem terveztem azzal a lehetőséggel, hogy a harmadik nap elveszítem a nálam lévő bankkártyámat, majd a negyedik napon úgy elázik a kamerám, hogy teljesen leblokkol. Ezek után már sem lepődtem azon, hogy a hetedik napon lepotyogtak kedvenc orosz karórámról a mutatók és folyamatosan azt éreztem, hogy nem ott vagyok, ahol szeretnék. Mit tehet az ember, ha ott áll Dél Amerikában 13 plusz kettő órányi repülőútra az otthonától? (Budapest – Amszterdam két óra a KLM légátársasággal, Amszterdam Buenos Aires plusz 13 órányi repülőút, de a jó hír, hogy díjmenetesen stop overrel az út amszterdami pihenővel, városnézéssel megszakítható) Nos, az első dolog, hogy nem esik kétségbe, nem veszíti el a türelmét, amikor bankjának munkatársai nem hiszik el, hogy ő a bankkártya tulajdonosa, csak éppen Dél-Amerikában áll egy tetőn és ha nem mondják meg neki a kártyája adatait, nem is tud onnan továbbmenni, de sok minden mást sem tud még csinálni, viszont a pénzére szüksége van.

A Casa Rosada híres balkonja, ahol Madonna énekelt a filmben, Eva Perón pedig beszédeket tartott

A bankom munkatársai nem értették, hogy miért nem tiltom le azonnal a kártyámat, ha már nem találom. Valószínűleg elég abszurdnak hangzanak a mondataim egy budapesti irodában:  “Jó napot kívánok, Dél-Amerikából telefonálok, nem találom a bankkártyámat és még van itt ezen a földrészen majd egy hónapom, és kéne az összes adatom, hogy belső repülőjáratokra jegyeket vásárolhassak és túléljek.” És miért nem tiltja le? “Mert össze van kötve az Airbnb-vel és ha nem ellopták, csak elhagytam, akkor legalább a szállással nem lesz gond.” Sok minden szóba került még több kollégával abban a beszélgetéssorozatban, amíg elhitték, hogy én vagyok én, és egy Krisztina nevű hölgy, akit meghívtam a Kepes Andrással közös estünkre, mert azzal, hogy elárult egy-két adatot, megmentette az utamat talán az életemet is, de végül nem jött el, hogy személyesen is megköszönjem a segítségét. Remélem, hogy nem rúgták ki, mert valami olyat tett, amit nem lett volna szabad, ha olvassa, kérem, írjon, jövök egy csokor tulipánnal vagy egy bakelit tangólemezzel Buenos Airesből, ez utóbbit illusztrálni is tudom. Szerintem szuperszexi. 

Buneos Aires Palermo negyedében még egy héttel a megérkezésem után is azt éreztem, hogy el sem hagytam Budapestet és Európát. A magyar főváros és Buenos Aires között megdöbbentő a hasonlóság, valószínűleg ezért is forgatták nálunk az Evitát, de még az is eszembe jutott, hogy Buenos Aires Dél-Amerika Magyarországa, Dél-Amerikába szakadt Európa. Eszébe jut méh az embernek Párizs, Madrid és sokszor New York is.

LA POESIA, a kedvenc helyem lett San Telmó-ban ez az irodalmi kávéház, szeretettel ajánlom mindenkinek Buenos Airesben

Mario Vargas Llosa perui író fogalmazta meg, hogy az argentinok azok valójában olyan olaszok, akik spanyolul beszélnek és franciának hiszik magukat. Ezt a pincérportrét Buenos Aires felkapott negyedében, Palermoban készítettem Benitóról, a Club Eros BUFFET-ben, ami egy futballcsapat étterem-kifőzdéje is. Benito Dior inget visel. Egy hatalmas steakkel kezdtem itt az első napon és megdöbbenve tapasztaltam, hogy az árak kétszer-háromszor magasabbak a Budapesten tapasztalhatónál. Hogy teljesen konkrét legyek, egy kiló pink grapefruit Budapesten 550 körül mozog, Buenos Airesben 1500 forintnak megfelelő argentin pezó volt az ottlétemkor, egy kávé egy átlagos helyen 50 pezó, ami kb 750 Ft-nak felel meg.

Egyik kedvenc klasszikus kávéházam lett a Las Violetas, a croissant úgy hívják Argentínában, hogy medialunas, vagyis félhold, hát nem gyönyörű?

Az egyetlen autentikus őslakos, akivel Buenos Airesben találkoztam

Ennél romantikusabbat, mint hogy fehér inges fiú Pablo Nerudát olvas sztílóval, sörrel és bicóval a Plaza Dorrego-n? Egyébként nem én ültettem be így, teljesen magától csinálta.

 

És hogy miért mondom, hogy Argentína Dél-Amerika Magyarországa? Szinte minden férfi ért a focihoz és a politikához, és bár az itthon tapasztalható szokatlanul hideg téli végi (?) depresszív hangulatból semmi nem érezhető, az emberek kedvesek és segítőkészek Buenos Aites utcáin, de az a fájdalom és melankólia, amiből a tangó is megszületett, erőteljesen benne van a levegőben. Ami viszont nagyszerű és üdítő Magyarországhoz képest a megfigyeléseim szerint, hogy az emberek nemcsak hogy kedvesek, hanem egyáltalán nem érdekli őket a mások élete. Két egymásba szerelmes férfi vagy két egymásba szerelmes nő például teljes természetességgel foghatja egymás kezét és simíthatja meg a partnere arcát, nemcsak Buenos Airesben, hanem az egyetemi városként híres Corcobában is. A Buenos Aires-i metró egy fantasztikus kortárs művészeti tér, minden általam látott megállóban olyan minőségű kortárs művészeti munkák voltak vagy a falon vagy egy kiállítás keretében, amitől élmény volt a metrózás, ehhez jöttek még a mosolygó vagy klasszikus zenét vagy argentin zenét játszó muzsikosok. 

A tangó eredetileg a férfiak tánca, valójában küzdelme volt, a híres lábsimogatás valójában annak ellenőrzése, hogy van – e az ellenfélnél kés vagy bármilyen fegyver. Az első nők, akik tangóztak, prostituáltak voltak. Egy úrilánynak nem volt illendő tangózni, de ma már Buenos Airesben mindenkinek lehet, sőt, az kisebb-nagyobb tangókluboktól az elit tangóestekig mindenféle lehetőség közül választhat a látogató. Felemelő Buenos Aires-i élményem a híres Plaza Dorrego-n mindennapos utcai tangó. Felszabadult boldog arcok, szabadság és szeretet a levegőben. Szerintem Buenos Airesben ez az egyik csúcsélmény a közvetlenség megtapasztalása mellett.

 

Argentína élményanyag sorozat következő részében Buenos Airesből lassan kimozdulva a vidéki Argentína természeti csodáit és a Vasvári családot mutatom be. Figyeljétek a bejegyzéseket.