BORDEAUX ÉS KÖRNYÉKE – FELFRISSÜLÉS A VIDÉKI FRANCIAORSZÁGBAN

Bordeaux az egyik legelegánsabb város, ahol valaha jártam. Havannából, Párizson keresztül végül vonattal érkeztem meg Bordeauxba.Az első kép, amit készítettem a vasútállomásról villamossal a belvárosba jövet egy kicsit a budapesti Margit hídra emlékeztetett. 

Mint mindig, most is lehető legjobban szerettem volna használni az időmet és a repülőjegyemet, ezért miután a kubai utam szervezése közben kiderült, hogy éppen a francia nemzeti ünnepen érkezem meg Havannából Párizsba. Kíváncsi voltam a tűzijátékra és arra, hogy vajon a mi augusztus 20-i Duna fölött megrendezett eseményünk hol helyezkedik el a világban, akár a párizsihoz képest is. A repülőjegy foglalásakor kiderült, hogy ha az Air France-szal (vagy KLM-mel, mivel testvér légitársaságokról van szó) Dél Amerikába indulok vagy onnan érkezem, akkor lehetőségem van arra, hogy díjmentesen megszakítsam az utam és akár Párizsban töltsek egy éjszakát. Gondoltam, ha már lúd, legyen kövér, és ha már odafelé a kubai első éjszaka foglalása miatt nem élhetek a lehetőséggel, akkor visszafelé a párizsi éjszaka után egy Bordeaux városnézést is beiktatok, hogy meglegyen az egy jeggyel akár három várost is megnézhetek tapasztalásom.  Mivel Párizsban mentem egy kört a Szajnán nappal, így teljes lett a Havanna – Párizs – Bordeaux földön vízben levegőben élményanyagom.

Július 14-én a franciák nemzeti ünnepén egész Párizs tele volt vendégekkel, azon, hogy az amerikai elnök is éppen a városba érkezett nem is tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, de az mindenképpen bizsergetett, hogy az európai és az amerikai hatalmakkal együtt nézem a tűzijátékot, de azt még nem tudtam, hogy honnan. Végül az Eiffel toronyhoz szinte köpésnyire lévő Pullmann Paris Tour Eiffel-ben kaptam egy szobát. Óriási szerencsém volt, hogy éppen volt egy szabad, és bár nem a toronyra nézett a szobám, a becsekkolásnál fölfedeztem, hogy a hotel fitness terme éppen a karnyújtásnyira lévő Eiffel toronyra néz, és a szobakulcs kártyám nyitja az ajtót. Egy párizsi barátomat meg is hívtam, hogy ne a tömegben masírozzon, hanem ugorjon föl, a vendégem egy kubai rumra és egy tűzijátékra.

Másnap vonattal mentem tovább Bordeauxba, ahol a lehető leggyorsabban kényelembe helyeztem magam abban a békebeli bed and breakfast szobában ahol először egy húszas évek ruháit viselő házaspárba botlottam a lépcsőházban. Kiderült, hogy a hölgy a Bordeaux-i Operában volt balett-táncos, amikor beleszeretett az a svájci férfi, akivel azonnal össze is házasodtak. Zürichből jöttek vissza pár évtizednyi együttélés után, hogy újra az vegye őket körül mint amikor egymásba szerettek. Szeretem, ha rögtön szép történetekkel is találkozom. Meghívtam őket Budapestre. Azt ígérték, hogy ott majd le is fotózhatom őket. Valamiért az volt az érzésem, hogy inkognitóban vannak Bordeuxban, de így is hálás voltam a történetükért.

Mivel a biológiai órám szerint még messze volt az éjjel, felfedeztem a kora esti, majd az éjszakai Bordeaux látnivalóit. Megfigyelésem, hogy a kontinentális Európa éghajlata júliusban éppen olyan forró mint a trópusokon. De akárcsak Kubában, Bordeaux belvárosában, majd a később az Atlanti óceán partján is megtaláltam a felfrissülési lehetőségeket.

 

A világ legtöbb pontján a piacra igyekszem először, de Bordeauxban a főtéren lévő katedrális melletti kávéház után a Jardin Public volt az első, amit felkerestem. Hűvösre és szépségre vágytam magam körül. Mindkettőt elég hamar megtaláltam. A bort és az ezzel kapcsolatos ínyencségeket és pincéket szándékosan tartogattam későbbre.

A Jardin Public lett az a hely, ahová szívesen bújtam el a nap elől egy könyvvel és egy pillanat alatt vettem át a helyeiktől azt a nyugodt lassú létezést, ami szerintem csak azokban a vidéki városokban tapasztalható, ahol jómódban és nyugalomban élnek a helyeik. Bordeaux ilyen. Azt tapasztaltam, hogy ebben a városban valahogy mindenre jut idő és mindenki tudja, hogyan kell élni és mit kell tenni ahhoz, hogy jól érezze magát a bőrében.

 

A Bordeauxban töltött három nap egyik legnagyobb élményét az a boros kirándulás adta, ahol egy szakembertől tudtam meg azt, amiben magam is mindig hittem és bíztam, de mégis jó volt az üzenetet egy borásztól hallani, pláne a világ egyik legjelentősebb borvidékén alkotó borászától: „A lényeg, bárki bármit mond vagy ír, abban bízzunk, amit érzünk a szánkban és a bor megízlelése után. A borról sokan sokfélét mondhatnak, a címkére is sok minden rákerülhet, és persze az is számít hogy milyen környezetben kóstol az ember, de a legfontosabb, hogy az ember bízzon a saját ízlésében és ne menjen vakon senkié után.” Megígértem, hogy ezt a gondolatot megosztom a PetersPlanet.travel olvasóival is. A borairól híres Saint Emilionban hangzott el, ami szerintem az egyik legszebb középkori kisváros, ahol valaha jártam. Sok egy vagy félnapos borkóstoló túrán részt lehet venni Bordeaux-ban. A javaslatom, hogy olyat válasszunk, amiben Saint Emilion is benne van, hogy egy olyan városnéző élménnyel is gazdagodjunk, ami tökéletesen passzol a minőségi borkóstoláshoz. És bár Bordeux a vörösről híres, a bortúrán megtudtam, hogy eredetileg a fehérbor volt az, amit valamikor a legjobban készítettek itt a világon. Részletek angolul és bortúra foglalás itt: www.bordovino.com

 

Aki hozzám hasonlóan borrajongó, részletesen és tüzetesen vizsgálja át azt a nemrég nyílt bormúzeumot (ahol én legalább egy fél napot eltöltöttem. Bordeaux-i borkóstolás workshop angolul már 15 eurótól foglalható itt.

Ha van egy extra napunk, akkor érdemes levonatozni az óceán partjára. Egy – másfél óra az út csak. Ha aznap megyünk és jövünk, akkor kedvezményesen 15 euró a vonatjegy, strandolni is lehet vagy befizetni egy friss oyster vacsorára egy katamarán fedélzetén, ez utóbbi 40 euró, de ezért a pénzért egy többórás vízi nagykörútra is elvisznek.