Szeretem a Zempléni térséget, Boldogkőváraljára gönci barackot szüretelni mentem először, de olyan nagyszerű embereket és történeteket találtam, ami miatt idén is visszamegyek Boldogkőváraljára és Göncruszkára.
A barackfák sziluettje hajnali ötkor Boldogkőváralján.
A narancssárga az egyik kedvenc színem, mert az életenergia színe, nem véletlenül egy sötétnarancs pötty is a PetersPlanet.travel logójában. A narancsszínű gyümölcsökre már ránézni is jó. Kubában tavaly teljesen véletlenül keveredtem el egy mangófarmra, ahol éppen a szüret utáni feldolgozás és egy családi vigasság zajlott. Valami hasonlóba csöppentem Abaúj Zemplénben is, Boldogkőváralján egy jó szagú júliusban.
A Zemplén volt az első családi kirándulásunk helyszíne, itt láttam életemben először hegyeket, emlékszem, hogy tátva maradt a szám az osztálytársaimmal együtt. Boldogkőváraljára osztálykirándulással jutottam el, azóta nem jártam a térségben. csak sokat hallottam arról, hogy mennyire más az élet Észak Magyarországon. Kíváncsi voltam, és szerettem volna elmerülni a helyiek világában, az alatt a pár nap alatt, amit ott töltöttem. A hajnalban kezdődő szüret tökéletes alkalomnak bizonyult arra, hogy rögtön közelebb kerüljek az ott élőkhöz és a gönci barackhoz is.
A szüret alatt a legtöbbet nevető csapat volt a mienk szerintem, balra mellettem Jessica, Jenő és Béci
Az egyetem előtt kertésztechnikusnak tanultam, sokan a mai napig meglepődnek, hogy a mai napig tudok gyümölcsfákat metszeni, de oltani, szemezni is megtanultam. Igaz, a nyolc évnyi divatiparban eltöltött időszak alatt kevésszer kellett élnem ezzel a tudással, de jól esett felfrissülni egy barackszüreten, ahogyan a napszámosként dolgozó csapattársaimnak is említettem, olyan jól esik gyümölcsöt szakítani a fáról és egyáltalán nem gondolni semmire, maximum csak arra, hogy mennyi fér még belém gond nélkül és mi minden készül majd abból a nyersanyagból, amit közös erővel gyűjtünk össze. A kajszi illata legalább olyan puha és megnyugtató, mint az érintése, és új emberek történeteiben megmártózni mindig óriási élmény. Még akkor is, ha ehhez hajnal négykor kell fölkelni, hogy a nagy meleg ne szegje kedvét az embernek a szüret alatt.
Az Abaúj Zempléni kirándulás alatt sok ember történetét ismertem meg. Az egyik leginspirálóbb Sohajda Levente református lelkészé, aki Göncruszkán közösségi méhészkedést szervezett, amellyel már nemcsak arról gondoskodik, hogy minden nap legyen látogatója azoknak az idős embereknek, akiknek a gyerekei, vagy unokái külföldön élnek, hanem arról is, hogy a közösen készített mézből befolyt összegből legyen méhészkedést is oktató iskola Göncruszkán. A göncruszkai Talentum Tehetséggondozó Általános Iskola 2011-ben indult 16 gyerekkel, gyülekezeti méhészetből származó jövedelemből. leventétől azt is megtudtam, hogy a földi Édenkert megélhető. Egy olyan térségben ad hitet, és ért el kézzelfogható eredményeket, amelyre minden ott élő méltán lehet büszke. És a méz is nagyon finom. Egy olyan speciálisan magas kézműves minőséget állítanak elő, amelyhez közösségek kellenek, mert sem gépesítve, sem egyéni kézműves munkával nem megvalósítható. Az Isten is nekik teremtette ezt az előállítási módot. És a méz is nagyon finom, megkóstoltam.
Aztán megismertem egy házaspár történetét, akik két évnyi Új Zéland-i tartózkodás után Magyarországra hazatérve a férj szüleinek nyomán minőségérzékeny kézműves pálinkafőzésbe kezdtek, ezzel munkát adva a térségben élőknek és rangot annak a gönci baracknak, amit hungarikumként tartanak számon.
Czakó Móni és Czakó Gábor két év külföldi kalandozás után döntött úgy, hogy hazajön oda, ahol fölnőtt és valami olyanba kezd, amire akár Új Zélandon is büszke lehetne bárki. 2003-ban indultak el a Bestillo pálinkával, a hazai sikerek után céljuk az, hogy nemzetközi szinten is ismert és elismert legyen az a pálinka, ami Boldogkőváralján készül.
Erzsike húzogatós barackos rétesével először Mádon találkoztam egy ottani fesztiválon, különösen szerencsésnek érzem magam, hogy konkrétan tőle tanulhattam meg a hétvégén Encsen, hogyan kell elkészíteni ezt a fantasztikus édességet, ami a Boldogkőváralján évente megrendezett Gönci Barack Vigasság kedvenc és szinte már hivatalos süteménye lett. A Vigasság egyébként kétnapos és ma kezdődik, szerintem már Erzsike húzogatós rétese miatt is megéri odamenni.
HOL EGYÜNK?
Az Anyukám mondta étteremről legendákat hallottam és többször is készültem már oda, most először sikerült is eljutnom oda. Ottlétemkor az egyik kedvenc ételem, a tökfőzelék bárányfasírttal volt a napi ajánlat, úgyhogy igazán szerencsés volt az első találkozás, amit ezzel a kicsit karácsonyi hangulatú alapra készült barackos édességgel koronáztunk meg. Encs, Petőfi út 57. Foglalás: + 36 (46) 587 340
MIT IGYUNK?
Természetesen gönci barackpálinkát! A Bestillo kézműves pálinkáival egy pár évvel ezelőtt találkoztam először, amikor egy üveg málna pálinkát kaptam ajándékba egy ismerősömtől. Boldogkőváralján a gönci barackpálinka mellett ezen a nyáron megkóstoltam a piros vilmoskörtét és a málna cuvée-t is. Hoztam is belőle magammal, és a Szepsy furmintja mellett most Bestillo-t viszek Párizsba is ajándékba. Bestillo Pálinkaház, Boldogkőváralja, Béke utca 31 + 36 (46) 306 628
HOL SZÁLLJUNK MEG?
Boldogkőváralján a Mandalaház tavaly az év szállása lett. Talán ezért is lehet (vagy csak azért mert egyszerűen jó) hogy érdemes jó előre foglalni, mert nagyon népszerű. Egy kicsit olyan, mintha hazamenne az ember, és minden részletre odafigyelnek. Boldogkőváralja, József Attila út 5. + 36 70 703 61 32
MIT NÉZZÜNK MEG FELTÉTLENÜL A TÉRSÉGBEN?
Vizsolyban az eredeti vizsolyi bibliát, ami egy eredetileg naptemplomnak épült ma is működő református templomban van. A templom mellett található múzeumban nemcsak a korabeli nyomda működését ismerhetjük meg, hanem a térség történetét is, egyik kedvencem a szőlőtaposó hordót szemléltető hetvenes évek high end fashion pózában álló baba.
Boldogkőváralján kihagyhatatlan a vár, ami este nyolcig látogatható, tehát augusztusban ha szerencsénk van és nem felhős az ég, a vár fokáról nézhető a naplemente. A gönci baracknak is szenteltek egy mini kiállítást a várban, én onnan tudom, hogy amikor Magyarországon járt Edward walesi herceg, a Ritz szálloda tulajdonosa 1926-os évjáratú barackpálinkával kedveskedett neki. Mivel a herceg minden lépését figyelte a sajtó, a pálinka is komoly publicitást kapott.
