>

Kamaszkoromban Tisza túráztam először. A Felső – Tisza vidékéről indultunk akkor, a kis Túr is a terv része volt. Ott láttam először vadászó jégmadarat a National Geographic fotói után, de vadon élő tündérrózsákat is, vagy olyan vadromantikus, az ember feje fölé a vízen búraként boruló erdőrészleteket, amilyeneket korábban csak természetfilmekben. Nem is gondoltam, hogy Magyarországon is lehet ilyen izgalmas és vad a természet, de a legnagyobb örömöt már akkor is a helyiekkel való találkozás jelentette. Mivel a Tiszántúlon nőttem föl, nem ismeretlen a közeg, az alföldi emberek nyitottsága vagy csendessége és humora otthonosság-érzettel töltött el. 

Talán ezért is térek vissza szinte minden évben, van amikor többször is a Tisza vidékére, hogy újabb és újabb apró szeleteit fedezzem fel, vagy hogy újabb történeteket, embereket és kincseket találjak. Idén nyáron Mándokon töltöttem el egy pár napot. A Faluvégi Vendégházat aznap hívtam fel, amikor szerettem volna ott eltölteni az első éjszakát. Senki nem volt ott éppen, így megkaptuk az egész házat, gyümölcsöskerttel, virágoskerttel, kinti ücsörgővel, hatalmas konyhával és autentikusan berendezett vendégszobával.

A Faluvégi Vendégháznak (Kossuth utca 101. Facebook oldala (Faluvégi Vendégház Mándok) is van, de ha valaki szeretne itt éjszakázni valamelyik szobában, akkor ezen a számon foglalhat illetve kérdezhet a szabad szobák állásáról + 36 (45) 435 160

Amikor beléptem a hűvös belső szobába, úgy éreztem, hazaértem. A ház tele volt falusi emlékképekkel és annak a világnak az eszközeivel, amit már jól ismertem. Elképzeltem, vajon mennyire lehet egzotikus ez a világ annak, aki nem ebben nőtt föl? Vajon az az ember mit lát és mit érez meg ebből a hangulatból? A National Geographic magazin és a Turisztikai Ügynökség közös fotópályázatára be is küldtem egy pár képet a Mándokon készültekből. A díjnyertes a Szűcs Gáborné Klárikával közös kép. Klárika tulajdonképpen csak besegített a háziaknak, ő jött érte a kulcsért, amikor kicsekkoltam, de amikor betoppant, mesélni kezdett az unokáiról és arról, hogy milyen szerencsés körülötte mindenki, mert azt csinálhat, amit szeret. Akkor készült ez a kép is, ami végül díjat kapott és ezzel együtt megjelent a National Geographicban. 

 

 

 

Szeptemberben újra Tisza túrára indultam azzal a tervvel, hogy fogom a bringámat és Záhonytól, ahol délnek fordul a Tisza, szépen lecsorgok egészen Szegedig. Vonattal, biciklivel, csónakkal, a cél, hogy abban a tíz napban érezzem a Tiszát, a körülötte élőket, és valamit megtapasztaljak abból, hogy most hogyan élnek, hogyan utaznak a Tisza körül. Az első és az egyik legfontosabb dolgom az volt, hogy eltekerjek Mándokra és meglepjem egy National Geographic magazinnal Klárikát, benne a díjnyertes fotóval.

 

A váratlan érkezésből ebédmeghívás lett, majd Klárika férje, Szűcs Gábor kertnéző túrára hívott,  hogy a legszebb gyümölcsökből szüreteljünk és falatozzunk is, valamint hogy elbüszkélkedjen azzal, hogy ketten gondozzák a kertet a feleségével.  Az almafák között még szeptemberben újra virágzóakat is találtunk az érett gyümölcsök mellett.

Búcsúzóul Klárikától frissen főzött szilvalekvárt és házi ketchupot kaptam ajándékba. A friss gyümölcsökből pedig összeállított egy csomagot az útra, mondván, hogy kell az energia a tovább tekeréshez. Tuzsér és Mándok után 48 kilométert tekertem aprófalvakon keresztül.

 

JÁRT MÁR A VILÁG VÉGÉN, FIATALEMBER? – KÉRDEZTE A RÉVÉSZ TUZSÉRON

A Felső – Tisza menti kis faluból származik egyik kedves barátom, keresztfiam édesapja, Nagy Zsolt színművész. Tőle sokat hallottam arról, hogy ott hogyan gondolkodnak az emberek.

Mivel Tuzséron esteledett rám, megkérdeztem az első embert este hét körül, hogy hol szállhatok meg. Kicsit úgy éreztem magam, mint egy Petőfi vers vándora, aki szállást keres a Tisza parti alföldi éjszakában. Akit megkérdeztem, a tuzséri kastélyra mutatott, azzal, hogy ez az egyetlen hely, ahol meg lehet szállni, mert a kempingben már zárt a szezon. Bekopogtam, és szállást kértem.

A kastélyban éppen egy kis mulatság zajlott, húst sütögettek, koccintgattak, ebbe csöppentem bele azzal a kérésemmel, hogy egy szobát vagy egy ágyat szeretnék. Meghívtak vacsorázni, megmutatták a szobámat a kastélyban és megkérdezték, hogy nem zavar – e , hogy még egy kicsit buliznak. Az egyik kolléganőjük babát vár, őt búcsúztatják, mielőtt szülési szabadságra megy. Ha zavarna a partizás, akkor levisznek egy vendégházba a Tisza partra. Így is lett, akkor derült ki, hogy a polgármester és a jegyző volt az, aki a váratlanul és ismeretlenül bekopogó utazót vendégül látta. Köszönöm a nyitottságot és a vendégszeretetet, amit ismeretlenül kaptam Tuzsértól.

Tuzséri Tisza parton ismerkedtem meg a “drónhajóval”, ami távirányítóval működik és egy kis űrlényre hasonlít, a tulajdonosa szerint rendkívül szórakoztató találmány, de evezni azért ennél is jobb móka

A tuzséri komp virágládája a reggel hatos Tisza látképével

Másnap az első komppal terveztem, hogy átugrom Zemplénagárdra, de először megkérdeztem a révészt, hogy mit találok majd ott, amit érdemes megnézni. A révész azt válaszolta, hogy ha nem jártam még a világ végén az Isten háta mögött, akkor ki ne hagyjam. Ennél nagyobb promóciót nem is kaphatott volna a kis falu, ahová elindultam a bringámmal. Ha valaki szintén ezt tervezi, legyen nála apró, a komp ha gyalog érkeznénk egy százas, ha biciklivel, akkor 150 Ft, autóval talán négyszáz, de mivel autót nem használok, azt nem is jegyzetem meg. A komptól a falucska 3 kilométernyi tekerésre található. 

 

 

 

KÖZÉPKORI FRESKÓK ÉS FATEMPLOMOK  LÓNYÁN ÉS CSARODÁN

A víz és az elzártság mentette meg azokat a kis fatemplomokat, amelyek miatt művészettörténészek is zarándokolnak a Felső- Tisza vidékére. A középkortól a gótikán át a parasztbarokkig egészen komoly ritkaságokkal és valamiféle naiv bájjal lehet találkozni ezekben a kis templomokban.Ha éppen nincsenek nyitva, csak telefonálni kell és pár száz forintos adományért nyílik az ajtó a váratlanul érkezőnek is.

Lónya haranglábja és középkori temploma kívülről

 

Lónyai templombelső, mint megtudtam a faluban, a középkorból megmaradt szent helyek mindegyike naptemplom

 

Csaroda, a templom kapuja

Csaroda, a templom belseje

A TISZA MENTÉN EGÉSZEN VÁSÁROSNAMÉNYIG

Lónyától tekertem le Vásárosnaményig, ahol Gergelyiugornyán, kamaszkori Tisza túráim helyszínén álltam meg és éjszakáztam. A legtöbb vendégházban a szezonra rendezkednek be, de a harmadik próbálkozásomnál a Katalin vendégházban szerencsére szeretettel és felkapcsolt bojlerrel fogadtak. A kedvességért különösen ajánlom mindenkinek. (Katalin vendégház, Vásárosnamény, Gulácsi út 32. Tel.: 70-334 98 73)

Katalintól tudom, hogy az egykor dübörgő diszkókba már kevesebben érkeznek, mint a kilencvenes vagy a kézezres években. A lábakon, sokszor az erdőben álló faházak nagy többsége eladó. Azt gyanítom, hogy most egészen jó áron lehet hozzájutni ezekhez az ingatlanokhoz.

A kilátás a Rákóczi Ferenc hídról Vásárosnaménynál